A huzal megnyúlt tömlő megereszkedik és deformálódik felfüggesztett telepítés esetén?

A feszített huzaltömlő megereszkedése és deformációja felfüggesztett telepítés esetén két kategóriába sorolható: enyhe természetes meghajlás és maradandó hibás működési deformáció. Az enyhe természetes megereszkedés normális fizikai jellemző, amely nem befolyásolja a funkcionalitást. A súlyos megereszkedés, összeomlás és elcsavarodott deformáció visszafordíthatatlan károk, amelyeket a nem megfelelő specifikációk és a helytelen telepítés okoz, és amelyek szabványos szerelési módszerekkel elkerülhetők. Szerkezeti elveket tekintve a Wire Stretch Hose egy rugalmas alakú cső, amelyet folyamatos környező acélhuzalvázak támogatnak. A merev csövekkel ellentétben rugalmasan nyújtható és hajlítható, és nem maradhat teljesen egyenes a teljes felfüggesztés alatt. Vízszintes vagy függőleges felszerelés esetén a tömlő középső része kissé egyenletesen megereszkedik saját gravitációja és közepes súlya (benn víz vagy levegő) hatására. Az ilyen egyenletes meghajlás csavarás vagy szoros nyújtás nélkül teljesen elfogadható, és nincs negatív hatással a teleszkópos teljesítményre, a tömítési teljesítményre vagy az élettartamra.
A súlyos megereszkedés, a tartós összeomlás és a diszlokációs hajlítás főként négy fő tényezőből adódik. Az első a túlzott felfüggesztési fesztáv, közbenső támaszok nélkül. Sok felhasználó rögzíti a több méter hosszú tömlő mindkét végét anélkül, hogy a közöttük lévő támasztópontokat rögzítené. A középső szakasz az acélhuzalváz alakító teherbírásán túl nagy erőt visel, ami folyamatos süllyedéshez vezet. Idővel az acélhuzalvázat a gravitáció húzza és deformálja, elveszíti az alakformáló képességét, és tartós hajlítási összeomlást hoz létre, amely nem tud egyenes állapotba visszaállni. A második tényező a nem megfelelő specifikáció kiválasztása. A kis kaliberű, vékony acélhuzalokkal és vékony csőfalakkal rendelkező, könnyű-tömlők tartóképessége gyenge. Kis-távolságú telepítéshez illeszkednek, de könnyen megereszkednek és deformálódhatnak, ha hosszú-távolságú felfüggesztésre vagy túlnyomásos működésre alkalmazzák az elégtelen teherbírás miatt.
Harmadszor, a nem szabványos telepítési műveletek deformációt okoznak. A telepítés során tapasztalható túlzott feszítés az acélhuzalvázat hosszú távon -feszesség alatt tartja. A felfüggesztés utáni gravitációval kombinálva a feszültség felgyorsítja a váz kifáradásából eredő deformációt. Eközben a ferde beépítési szögek és a két rögzített végén egyenetlen feszültség a tömlő egyoldalú megereszkedését és elcsavaródását eredményezi. Negyedszer, a hosszú távú-terheléses használat felerősíti a deformációt. A folyamatos víz- vagy levegőszállítás növeli a tömlő teljes tömegét. Az öngravitációval párosulva a megereszkedési amplitúdó fokozatosan tágul, és végül visszafordíthatatlan deformációt okoz.
A több szabványos beépítési intézkedés alapvetően megoldja a megereszkedő deformációt. Nagy-távolságú vízszintes felfüggesztés esetén 1–1,5 méterenként szereljen fel csőbilincseket és emelőgyűrűket a közbenső rögzítéshez, hogy eloszlassa a gravitációt és megakadályozza a felfüggesztett középső részek összeomlását. A formázási kapacitás növelése érdekében válasszon megfelelő tömlőket vastagított acélhuzalokkal és megerősített keretekkel a beépítési hossznak és a forgatókönyveknek megfelelően. Szerelje fel a tömlőt természetesen feszített állapotban, kényszerfeszítés vagy csavarás nélkül, és biztosítson egyenletes feszültséget a két rögzített végén. Kerülje el a tömlő hosszú távú{7}}teljes terhelését; üresjáratban engedje le a belső visszamaradó vizet és egyéb egyéb anyagokat, hogy csökkentse az önsúly-nyomását. A szabványos beszerelés után a tömlőnek csak szabályozható enyhe természetes megereszkedése van, maradandó deformáció vagy csavarodási elakadás nélkül, ami stabil, hosszú távú működést biztosít.